Felelőst keresünk vagy megoldást?

2020. június 20. - CIKK

A FELELŐS-t keressük, vagy a MEGOLDÁS-t?

Mediátorként konfliktusban álló felekkel találkozom nap mint nap. A történetben, amit elmondnak, mindig megjelenik valami sérelem. Történt valami, amivel nekik valaki sérelmet okozott. Ez a sérelem sokszor igen komoly, van, hogy ismétlődik, folytatódik, míg végül kialakul, és elmélyül a konfliktus, amivel végül engem megkeresnek.
Aki nálam megjelenik, az sokszor úgy érzi, hogy igazságtalanul történt, ami történt, és szeretné helyreállítani a sértett igazság érzetét. Keresi a maga igazát, keresi a másik fél felelősségét, meg szeretné mutatni, hogy a kialakult helyzetért nem ő, hanem a másik a felelős. És nem kizárt, hogy ez így is van.
Miért keresi mindenki az maga igazát? Mert ha a másik odajönne, és azt mondaná: „Ne haragudj, én itt valamit nem jól ítéltem meg. Sajnálom, hogy így elromlott  közöttünk a viszony, szeretném jóvá tenni, ami történt. Fontos nekem, hogy helyrehozzuk a kettőnk között fennálló kapcsolatot.” - akkor ezzel készen is lennénk. A konfliktusok javarésze ezzel meg is oldódna, vagy legalábbis jelentős lépést tennének a felek a konfliktus rendezése felé. Aki elszenvedte a sérelmet, annak a fájdalma jelentősen enyhülne, ha az ő igazát a másik elismerné.
De a másik nem jön ezekkel a mondatokkal. Aki szenved, az pedig egyre kétségbe esettebben keresi az igazát, gyűjti a bizonyítékokat a saját álláspontja mellett. Mert az ő csalódása valós. Végiggondolja ezerszer, elmeséli ismerősöknek, szakembereknek, hogy mi történt, hogyan történt. Szinte feldolgozhatatlan... Olyan emberek társaságát keresi, akik neki adnak igazat. Gyűjt minden információt, ami a másik hibáját igazolja. Már nem is partnernek látja a másikat, egyszerűen csak rossz embernek, gonosznak. A helyzet nem javul, a megnyugtató megoldás nem jelentkezik, gyűlnek a bizonyítékok. Egyre világosabb, hogy ezekért a szenvedésekért a másik a felelős.
Törvényszerű, hogy eközben a felek eltávolodnak egymástól, és megromlik a kapcsolat. Az a kapcsolat – az a párkapcsolat, az az üzleti kapcsolat, vagy az a házasság, - amit eredetileg meg szerettek volna őrizni, meg szerettek volna tartani. Ami nemrég még érték volt számukra.

Hol siklik ki a folyamat?
Ott, hogy a felelősség bizonyítékai mind a múltban vannak. Aki megoldást keres, annak viszont muszáj a jövő felé fordulni. Aki felelőst keres ahelyett, hogy megoldást keresne, az egyszerűen rossz irányba halad. A múltban soha nincs ott a megoldás. (Ha ott lenne, nem lenne konfliktus.) A megoldás a jövőben van. Pontosabban HA VAN MEGOLDÁS, AKKOR AZ EGÉSZEN BIZTOSAN VALAHOL A JÖVŐBEN VAN. Arrafelé lenne érdemes elindulni.
Nem az a legfontosabb kérdés egy konfliktus esetén, hogy ki okozta ezt a helyzetet. Az se elsődleges, hogy hogyan történt. Az első és legfontosabb, ha egy kapcsolatot folytatni szeretnénk, hogy MI TÖRTÉNJEN MOST. Mert a jövőbeli lépésektől függ, megmarad-e a kapcsolat. Mit tegyünk most? Sikerül-e olyan lépéseket találni, ami mindkét félnek elfogadható? Egyáltalán tudja-e a másik, hogy ekkora bajt okozott? Akarja-e helyrehozni? Hogy látta ő a történteket? Mit gondol a sérelmet elszenvedő fél, mivel tehetné jóvá a másik azt, amit elkövetett? Ezek mind mind jövőbe mutató kérdések. Ha egy kapcsolatot meg akarunk őrizni, ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása meg kell, hogy előzze a felelős megkeresését.
Ne ijedjünk meg. Nem kell „lenyelni” a bántást a másiktól. Csak előbb folytatni kell tudni a kapcsolatot, hogy aztán annak keretei között újra lehessen tárgyalni a dolgot. Mit kell másképp csinálni, hogy ebbe többször ne szaladjunk bele? Hogyan tegyük jóvá, amit mindeközben egymás ellen elkövettünk?
Mindegy, hogy a kapcsolat magán jellegű vagy üzleti. A „mi legyen most” elsőbbséget élvez azzal szemben, hogy „ki a felelős”.
És mielőtt bárki, aki sértve érzi magát egy konfliktusban, odaállna a másik elé követelőzve, vagy ultimátumot adva, miszerint „az a minimum, hogy ezt meg ezt meg kell tenned, ha énvelem továbbra is kapcsolatban akarsz maradni”, szeretnék pár pillanat türelmet kérni. Azon ugyanis, hogy mit mondunk és hogyan mondunk, azon dől el a kapcsolat jövője. Nagyon nem mindegy, mit mondunk a másiknak, mikor mondjuk, hogyan mondjuk. Követelünk? Kérünk? Vagy kérdezünk? Tudjuk, hogyan lehet helyrehozni? Biztos tudjuk?
Ha érték ez a kapcsolat, érdemes szakemberrel egyeztetni, mielőtt néhány rosszul megválasztott szóval olajat öntenénk a tűzre és tovább rontanánk a helyzetet. A megbántottság érzése egészen biztosan jogos. A megoldás azonban nem követelőzés kérdése.

 

« Vissza

Megjelenések, cikkek: