Szolnokon egy szülőpár azzal kereste meg a mediátort, hogy folyamatos vitában állnak egymással, hogy a 4. osztályos, 10 éves kislányuk kaphat-e mobiltelefont. Ebben szeretnének megállapodásra jutni, mert megelégelték, hogy lassan napi szinten van vitájuk emiatt. Egyetlen ülésre került sor előkészítő beszélgetés nélkül. Anya elmondta, hogy fontosnak érezné a gyermek számára a telefont, mert a többieknek már van telefonja az osztályban, és ő attól tart, hogy a gyerek teljesen kiszorul a társai világából azzal, hogy neki még nincs okostelefonja.
Apuka informatikai területen dolgozik, ismeri és átlátja az internet veszélyeit. Biztos benne, hogy a gyermek legjobb érdeke, hogy még ne kapjon telefont. Egy tabletje jelenleg is van a gyerekeknek. 3 gyerek van a családba, ez a 10 éves kislány, egy 8 éves kislány és egy 4 éves kisfiú. A tableten a két nagy szokott játszani, de csak a konyha-étkező részben, ahol a család a legtöbbet tartózkodik. Szívesen játszanak apával közösen is, olyankor a gyerekek nézik, ahogy apa – náluk sokkal profibban – játszik, és együtt örülnek, hogy apa milyen ügyes. A tabletet a nappaliba néha beviszik, de se a szülők, se a gyerekek nem viszik a konyha-étkező-nappali területen kívülre, se a hálószobákba, se a vendégszobába, se apa dolgozószobájába.
A 10 éves kislány második éve könyörög telefonért. Amúgy is nehezen megy neki a beilleszkedés az osztályba, nem érzi jól magát a társai között, nagy teher neki, hogy még a telefonos témáknál se tud kapcsolódni hozzájuk.
Anyuka részéről az is felmerült szempontként, hogy neki magának is egyszerűbb lenne az élet, ha lenne a gyereknél telefon. A zeneórák, edzések vagy más tanórán kívüli foglalkozások végén könnyebb lenne egyeztetni a logisztikát. A gyerekek szállítása általában anya feladata, így a telefon hiánya az ő számára is nehézséget jelent.
Miután minden érvet részletesen átbeszéltek a szülők, ami a telefonvásárlás ellen, illetve mellett felvethető volt, végül arra a megállapodásra jutottak, hogy támogatni fogják a gyermeknek azt a tervét, hogy 4. osztály végén iskolát váltson, és egy nyolcosztályos gimnáziumban folytathassa a tanulmányait. A gimnázium messzebb lenne otthonról, mint a jelenlegi iskola. Ezzel fogják megindokolni, hogy a következő tanév elején meg fogja kapni a kislány az első telefont, már ha sikerül úgy megírnia a felvételit, hogy felvegyék. Kevés internetet vásárolnak csak az előfizetéséhez, és fenntartják azt a szabályt, hogy az eszköz nem vihető a hálószobába. A szülői kontrollt apuka fogja beállítani a telefonon.
A szülők a megállapodást nem kívánták írásba foglalni.
Utánkövetés során kiderült, hogy a kislány megkapta a telefont, felvették az új iskolába, ahol a korábbinál sokkal jobban érzi magát. Apuka félelmei egyelőre nem igazolódtak, a kislány nem nagyon foglalkozik a telefonnal, főleg funkcionálisan használja. Családtagokkal és az új osztálytársakkal tart rajta kapcsolatot, nem néz videókat, nem játszik, a játékra továbbra is a „közös” tabletet használja a család. Apuka továbbra is tart a digitális eszközök rettenetes hatalmától, így továbbra is szigorú kontrollt gyakorol. A szülők úgy látják, hogy a gyermek elégedett a jelenlegi helyzettel.
« Vissza