Anyuka az első gyermek megszületésétől túl nehéznek érzete a gyermeknevelés kihívásait. Segítsége nem volt, a szülői házból hozott mintákra nem támaszkodhatott. Egy egyedülálló édesanya nevelte fel őt és a nővérét, de anyjuk alkoholfüggősége miatt a lányoknak igen nehéz gyermekkoruk volt.
A fiatalabb lány gyermeke megszületése után nagyon megterhelőnek érezte az anyai feladatokat. Saját terhei könnyítése érdekében a sokat chat-el a barátnőivel, és korlátozás nélkül engedett tabletet használni a gyermeknek is egészen kiskora óta. A gyermek sok mesét nézett, és korlátozás nélkül játszhatott a tableten. Mikor 4 évesen óvodába akarták adni, akkor derült ki, hogy a fiú komoly elmaradást mutat a kortársaihoz képest. Az óvodavezető biztatta a szülőket a gyermek lemaradását látva, hogy forduljanak szakemberhez. A kisfiú nem tudott kortársai szintjén felöltözni, vagy egy pohárba vizet tölteni, és a beszédfejlődése is elmaradt a többiekhez képest.
Ezen a ponton avatkozott be a gyermek nagynénje, az anya nővére, aki már vett részt korábban sikeres mediáción. Most is ő fordult mediátorhoz. Az előkészítő beszélgetésen kiderült, hogy a gyermek anyukája és az óvodavezető között szeretett volna mediációt, mert a szemében az óvodavezető testesítette meg a konfliktust azzal, hogy visszautasította a gyermek óvodai felvételét. A mediációs eljárás így értelemszerűen nem indulhatott el, de az előkészítő beszélgetésen a nagynéni érzései megerősödtek a változtatás szükségességét illetően. Már hajlandóvá vált maga is felelősséget vállalni. Egy év türelmet kért az óvodától. Ezidő alatt bátrabban vállalt részt a kisfiú nevelésében. Segített a hugának a gyermek napirendjének kialakításában, egészséges közös programok megvalósításában, és a tabletezés erőteljes visszaszorításában. A kisfiú rohamos fejlődésnek indult, szinte teljesen beérte kortársait, és egy év elteltével először fél napos, majd egész napos ellátásra is befogadta az óvoda. Már nem tartották szükségesnek, hogy a szakellátásba irányítsák diagnózis végett.
« Vissza