A Pécstől nem messze élő, harmincas éveiben járó fiatal pár élettársi kapcsolatban élt együtt. Korábbi kapcsolatukból egy-egy gyermeket hoztak. Az egyik fiú 7 és fél éves, a másik 9 éves volt. A váltott elhelyezésben nevelkedő gyerkekek ugyanazt a hetet tötötték a szüleikkel, ilyenkor a pár 4 fős családként működött. Sok közös programot csináltak, ám lassan kirajzolódott, hogy a gyermekek viselkedése és otthoni szabadidős programjaik között nagy a különbség. A 7 és fél éves kisfiú, a férfi vér szerinti gyermeke rengeteg időt tölt a számítógép előtt, sokat játszik a telefonján, és nehezen vonható be szabadtéri programokba, illetve a házimunkába. Kirándulni se szeret, mert unja. Apja ezt engedi neki, sőt hasznosnak is tartja. Büszke is rá valamennyire, milyen ügyesen elboldogul a fia az online térben, és milyen szépen leköti magát.
Az apa új élettársa fordult mediátorhoz, amikor az iskola jelzést tett a gyermek szülei felé, hogy vizsgáltassák ki a gyereket, mert nagyon aggasztó a fejlődése. Vonakodik együttműködni a tanítási órákon, előfordul, hogy agresszív a társaival, eredményei pedig elkezdtek nagymértékben elmaradni a többiekétől. Már nemcsak a társaitól, de a korának megfelelő szinttől is lemaradóban van. Semmivel nem tudják lekötni a figyelmét, csak szenved az iskolában.
A mediáció nem indul el, az apával közös beszélgetésre nem került sor. Párja azonban bátorságot merített az előkészítő beszélgetésből, és elkezdett változtatni az otthoni szokásokon. Amikor saját gyermekével bármilyen közös tevékenységet, játékot, szabadidős programot vagy házimunkát végzett, abba a kisfiút is a korábbiaknál aktívabban vonta be. Ezen kívül felvette a kapcsolatot a gyermek édesanyjával, hogy átbeszéljék a teendőket. Anyuka a továbbiakban szigorúbb szabályokat egyeztet apukával a gyermek szabadős tevékenységeire vonatkozóan.
Az eset utóéletéről még nincs információnk.
« Vissza