Kötelességeit elhanyagoló gimnazista

Egy fiú a függőség határán

Anyja által internetfüggőnek tartott kamasz édesanyja kereste fel a mediátort, hogy segítséget kérjen, mert a gimnáziumi szülői értekezleten sok rosszat hallott a fiáról. Késés, hiányzó házifeladatok, felszerelés hiány...

A mediációba végül se az apát, se a kamaszt nem akarta bevonni. Saját eszközeit azonban elégtelennek tartotta az érdemi fellépéshez. Otthon az apuka szava volt a döntő, ő inkább a tekintélyelvű, patriarchális családmodellben hitt. Apuka egyébként sokat segédkezett a három kisebb testvér körüli mindennapos teendőkben, így azonban a négy testvérből a legnagyobb fiú valahogy kevesebb figyelmet kapott, és nem kontrollálták őt eléggé. Szabadon játszhatott a számítógéppel belátása szerint. Kevés idő és energia jutott rá a kicsik mellett, akiknek még a tanulásban, a legkisebbnek még az öltözködésben is segítség kellett. Azt a törődést és elismerést, amit a nagyfiú a szüleitől nem kapott meg, könnyen meg tudta kapni az online világban. Egyre többet játszott a számítógépével, és a játékokban szép sikereket ért el. Nem volt orvosi diagnózis, hogy jogos volt-e őt internetfüggőnek nevezni, ezt a kifejezést édesanyja használta rá.

Az eset utóélete az édesanya elmondása szerint hét évvel később:

A szülők végül nem tudtak érdemben változtatni az otthoni családi dinamikán. A srác leérettségizett, de a munka világában nehezen tudott helytállni, munkahelyeiről egymás után elküldték. Nagyon nehezen állt talpra. 21 éves már elmúlt, amikor önerőből neki, magának sikerült változtatnia az életén. Továbbtanult, ahol jó közösségre és barátokra talált. A rendszeres sport és az új kapcsolatok segítségével sikerült elérnie, hogy a számítógépes játék háttérbe szoruljon az életében.